Hogyan ismerhető fel a "momsplaining"?
Mi is pontosan a momsplaining?
Maren Tromm nevelési szakértő szerint a momsplaining tipikus jelei közé tartozik, amikor az anya állandóan kéretlen tanácsokat ad az apának, a gyerekek előtt kijavítja a viselkedését, vagy helytelennek állítja be az apai nevelési módszereket. Bár ezek az észrevételek ártalmatlannak tűnhetnek, mégis azt sugallhatják, hogy az apa nevelési kompetenciái kevésbé értékesek.
Valóban másképp nevelnek a nők és a férfiak?
Ez a sztereotípia sok családban megfigyelhető. A férfiak gyakran biztatják a gyerekeket a szabad játékra és kevésbé koncentrálnak a biztonságra. Például, míg az apa hagyja, hogy a gyerek egyedül másszon fel a mászókán, az anya mellette állva folyamatosan figyelmezteti: „Vigyázz, kapaszkodj meg!”
A nők általában jobban odafigyelnek a gyermekek érzelmi és fizikai biztonságára, és együttéreznek velük. Amíg az apa nem aggódik azon, hogy a gyerek rendszeresen a focipálya szélén ül, az anya hamarabb közbelép, hogy megkímélje a gyermeket az érzelmi fájdalomtól.
Miért alakul ki ez a viselkedés?
Sok anya mélyen be van vonódva a gyermeknevelés mindennapjaiba, és határozott elképzelései vannak arról, hogyan kell bizonyos feladatokat elvégezni. Mivel gyakran több időt töltenek a gyerekekkel, kialakulhat az a meggyőződésük, hogy ők az igazi „szakértők” a nevelési kérdésekben.
Milyen hatással van ez az apákra?
Az apák gyakran alábecsültnek és irányítottnak érzik magukat, mintha az ő szerepüket nem vennék komolyan. Ez frusztrációhoz vezethet, ami akár a párkapcsolatra is negatívan hathat.
Milyen hatása van a gyerekekre?
Ha az anya állandóan kijavítja az apát, az zavart és lojalitáskonfliktust idézhet elő a gyerekekben. Megtanulhatják, hogy az anya szava a végső, ami nemcsak hatalmi játszmákat idézhet elő a családban, hanem arra is hatással lehet, hogyan viselkednek majd a saját kapcsolataikban felnőttként. Hosszú távon ez alááshatja a szülői együttműködést.
Szakértői vélemény: A kritika „kapcsolatgyilkos” lehet
Martina Rissi párkapcsolati tanácsadó szerint a kritika általában „kapcsolatgyilkosként” működik. „A kritika aláássa a bizalmat és az érzelmi biztonságot a partnerek között. Ha állandóan kritizáljuk a másikat, az a partnerben azt az érzést keltheti, hogy támadják, leértékelik, és nem elég jó, ami védekező vagy akár ellenséges hozzáálláshoz vezethet.”
Mikor szabad beleszólni?
Rissi szerint érdemes megkérdezni magunkat: valóban fontos dologról van szó, vagy csak egy apróságról? „Nem kell megmondanom a partneremnek, hogyan gombolja be a baba bodyját.” Ha azonban a gyermek közvetlen veszélyben van, természetesen indokolt a beavatkozás, de még itt is számít, hogyan kommunikálunk. Az olyan mondatok, mint a „Ezt rosszul csinálod” vagy „Így kellene csinálnod” kerülendők, kivéve vészhelyzet esetén. Ehelyett a Marshall Rosenberg féle erőszakmentes kommunikáció módszerei ajánlottak.
A momsplaining gyakori jelenség, de érdemes tudatosan kerülni, hogy ne ássuk alá az apa szerepét a gyermeknevelésben. Az egyenrangúság és a közös döntéshozatal a kulcs egy harmonikus családi élethez.
